2013. július 31., szerda

2. Before the wedding

** Edward's POV **

- Meg tudhatnám, hogy hova visztek? -kérdeztem rosszat sejtve a csak fiúkból álló csapattól.
- Olyan helyre, ahova minden leendő férj vágyik az esküvője előtt egy nappal. -vigyorgott rám Carlos.
- Tudod én hova vágyom? Csak és kizárólag az ágyamba. - fontam karba a kezem és néztem ki a kocsiablakon. A távolban a vízen a lemenő nap aranyló sugarai tükröződtek, aranyra és narancssárgára festve a tájat. Egy pillanat... Víz?
- És itt is vagyunk. - hallottam ekkor Kendall hangját és lefékeztünk a parton. - Mind szép és jó és most verem a fenekem a földhöz örömömben, de hol az az itt? - szálltam ki és néztem körbe.
- Édes drága egyetlen ikrem még most sem esik le? - szólt John és rámutatott egy táblára. - Naneeee. Mi a fenének jöttünk mi a Michigan tóhoz? - esett le az állam. El se tudtam képzelni, hogy miért hoztak ide "legénybúcsú" címszó alatt.
- Majd mindjárt megtudod. - hunyorgott Logan és James-szel közre fogva lerángattak a partra.

** Melody's POV **

A kocsival száguldottam a Michigan tó fele. Tudtam, hogy legénybúcsú zajlik épp, de ezzel a hírrel nem várhattam. Sajnos hiába próbáltam felhívni John-t, a mobilja ki volt kapcsolva, bár ezen nem igazán csodálkoztam. Ilyenkor többnyire senki sem szereti, ha zavarják. Nekem viszont, mindenképp beszélnem kellett vele. Jobbra fordultam és megláttam Logan ezüst Lexus-át. Beparkoltam mellé. Nagy meglepetésemre John-t, Kendall-t és Carlos-t ott találtam még. Meglepetés? Szerintem az ő szemük nagyobbra nyílt mikor megláttak engem kiszállni.
- Nem legénybúcsút tartunk véletlenül? -húzta össze a szemöldökét Carlos.
- Neked is szia Carlitos. - néztem rá csúnyán.
- Egyébként honnan veszed, hogy Melody nem pasi? Nem vagyok biztos benne, hogy John hordja a gatyát náluk. - vigyorodott el Kendall, mire John arca paprikapirosba váltott át.
- Vicces vagy Kendall. - motyogta.
- Nyugi nem sokáig zavarok. Csak beszélnem kell John-nal. - szóltam közbe gyorsan. - Négyszemközt.
Mind a három srác kíváncsian vonta fel a szemöldökét, de én megnyugtatóan rájuk mosolyogtam. Kendall hamar kapcsolt és maga után húzta bátyámat.
- Megnézzük, hogy sikerült-e már wakeboard-ra állítaniuk Edward-öt. John ne maradj sokáig. Szerintem a tesódnak hamarosan szüksége lesz rád. - integetett Kendall, majd a part fele vették az irányt.
- Wakeboard? - csodálkoztam John-ra.
- Is. - vigyorodott el azzal a csibészes vigyorral, ami az évek során sem tűnt el.
- John... - kezdtem, mire egy hatalmas csók befogta a számat pár percre. Csodálkozva néztem fel rá. - Hát ez?
- Csak mert egy egész éjszakán keresztül nélkülözni foglak magam mellől. - pillantott fel kisfiúsan. Elpirultam. Mintha csak huszonévesek lennénk. - Egyébként most már folytathatod MelMel.
- Csak azt akartam mondani, hogy.... - a végét elmotyogtam a nem létező bajszom alatt.
- Édesem... Ezt nem értettem. - nézett rám aggódva-kérdően John.
Nagy levegőt vettem, majd kiböktem:
- Háromszoros apa leszel. - majd gyorsan lehajtottam a fejem és összeszorítottam a szám.

**John's POV**

Ez volt az a pillanat, hogy le kellett ülnöm egy sziklára. Melody feszengve álldogált mellettem, gondolom nem sejtette hogyan reagálok majd. Finoman az ölembe vontam. Kíváncsian nézett fel rám a ragyogó zöld szemeivel. Hatalmas mosolyt villantottam felé, bár ez a felét se tükrözte azt a határtalan örömet, ami ezekben a percekben öntött el engem.
- Örülsz neki? - kérdezte szintén mosolyogva.
- Még szép. - öleltem szorosan magamhoz. - Mióta tudod?
- Egy órája. A doki hívott, hogy megjöttek az eredmènyek. Nem akartam elkiabálni, azért nem szóltam előbb. Viszont a baba nemét is tudom. - mosolygott huncutul és felélénkülve Melody.
- Már most? - csodálkoztam. Majd mohón kérdeztem. - Mi lesz?
- Kislány. - nevetett rám, mire felkaptam őt örömömben és megpörgettem. Így pörögtünk nevetve, boldogan. Kislányom lesz!
Persze, borzasztóan imádom az ikreimet is, Chris és Matt a legjobb dolog az életemben Melody mellett, de valami mégis csak hiányzott az életemből: egy kisleány. Határtalanul boldog voltam. Mikor elfáradtam leborultam Melody-val a homokba. Gyönyörű volt, ahogy a nap narancssárga sugarai játszottak a bőrén és a haján. Erős késztetést érezve vadul megcsókoltam. Majd lassan áttértem a nyakára.
- John... Bármikor visszatérhetnek a srácok. - próbált erőtlenül tiltakozni és a mellkasomra rakta a kezét.
- Egy kicsit lejjebb ha kérhetem. - simítottam végig a kezét incselkedve, majd finoman ölbekaptam és az egyik öltöző fele vettem az irányt. Magunkra csuktam az ajtót.
- John... - nyögött halkan fel mikor megcsókoltam a vállát. - Bármikor ránknyithat valaki.
- És ha azt mondom vállalom a kockázatot? - nyaltam meg az alsó ajkam.
Erre Melody csak az ajkába harapott, válasz helyett.

** Chris' POV **

- Anyaaaa! - hallottam Matt kiabálását.
- Megismétlem tökkel ütött bratyóm, hogy még mindig nem ért haza. - lapoztam egyet a könyvben. - Egyébként ha így folytatod Lily és Alessa néni leveri a fejedet, mert senkit nem hagysz aludni.
- Jó csak el akartam köszönni tőle lefekvés előtt. - huppant le a szemközti ágyra. Már lassan húsz éve, hogy mindig puszival meg öleléssel búcsúzunk este apáéktól és fura ha nem így van. Lehet gyerekesnek tűnik, de én szeretem ezt a rítust.
Halk kopogást hallottam.
- Jer' be idegen. - szóltam emelkedett hangnemben.
David és Alex jött be.
- Lehet egy kérdésünk? - kezdte David.
- Már meg is tetted. - vigyorogtam rá.
- Jó akkor még egy? - forgatta szemeit Alex.
- Szintén meg volt. - nevetett Matt.
- Ajj már fejezzétek be. - lökött le az ágyról David, mire hatalmasat döntült alattam a padló.
- Halkabban, mert mindjárt benyitnak. - sziszegte Alex.
- Hah tehetek én róla hogy Ikrecske 1-nek ekkora súlya van? - kérte ki magának az ifjabb Schmidt mire én válaszul eltaláltam a párnámmal.
- Kiböknétek már miről van szó? - türelmetlenkedett ikrem.
- ..........................

************************

Mára ennyi fért bele BlogBerries, remélem tetszett ez a rész. Kérlek szavazzatok az oldalra illetve az egyes részekre, a kommenteknek is nagyon örülnék, hogy tudjam érdemes-e folytatnom. :)) Köszönöm a 4 feliratkozómat is, nagyon jól esik! *.*
Xoxo,
NANI

7 megjegyzés:

  1. Imâdoom. Nagyon Imàdom. Hogy tudsz ilyen jòl ìrniii? Köviiiit *--------* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm Boo. ♥ Igyekszem vele nagyon ;)

      Törlés
    2. Köszönöm Boo. ♥ Igyekszem vele nagyon ;)

      Törlés
  2. Jujjjjj kisleááány ♥ annyira boldog vagyok hogy folytatod a blogot:')) ez sokat jelent nekem!! Annyira fantasztikuuuuuus! Soha ne hagyd abba! Tudom, milyen érzés.... jómagam is így teszek! és?! nekem szabad:P de neked nem! Kell ez a blog az istenit! Imádlak,a te DuracellBunny-d ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked szabad? Nekem meg nem? Nem leszünk így jóban DuracellBunny. :o ♡ Köszönöm hogy mindig támogatsz és hogy boldoggá teszlek a blog folytatásával. ♥ Sokat jelent nekem!
      Xoxo

      Törlés
  3. Nagyon jó. Fantasztikus. Kiváló. Tökéletes. és ez mi.d csak a te blogod. Imádom, Imádom, Imádom, Imádom, Imádom !

    Következő részt minél hamarabb.

    Addig is én sajnos nem olvastam az ez előtti blogodban vagyis ennek az előzményeit és nagyon nagyon kíváncsi lennék rá úgyhogy légyszi írjátok meg nekem az előző blog címet. Előre nagyon köszönöm és ezer hála Steff. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Atya gatya nagyon szépen köszönöm! :'D Boldog vagyok hogy tetszik neked! :))) ♡
      Itt az előző blogom címe:
      http://btrsomeday.blogspot.hu
      Remélem tetszeni fog az első széria is ;)
      Xoxo

      Törlés