4. The Audition

** Matthew's POV **

Másnap reggel viszonylag korán keltünk ahhoz képest, hogy a lagzinak 3-kor lett vége.
Csak hát David már tìz órakkor gyomorgörccsel ébredt és percenként figyelgette az óráját.
- Nyugodtság van, Dave! - nyugtatgatta Chris legjobb cimboráját immár 1001-szerre.
- Annyira nincs. Harminc perc és indulunk. - kotyogott közbe Troy, mire David arca zöldbe váltott, mi meg szúrósan néztünk az ifjabb Maslow-ra.
Akármennyire is idegeskedtek egy óra múlva mégis csak ott ültünk a stúdióban. A Number 3 a 333-as számot kapta (ezért is egyeztek meg ebben a névben).
Még gyorsan elgyakoroltàk a Never Close Our Eyes-t Adam Lambert-től. Nagyon jól szóltak együtt.
- Number 3? - jött ki egy fiatal csaj hozzánk.
- Igen? - kaptàk fel a fejüket a skacok.
- Készüljetek, ti jöttök. - mosolygott rájuk és szempillaverdesős-pillantást vetett Troy-ra.
Elindultuk Lexy után (mint később sikerült megnéznem a névtáblájáról).
- Te Dave. - húzta hátra magunkhoz David-et Chris. - Tudsz róla, hogy Nicki Minaj, Mariah Carey és Keith Urban mellé most visszatért sok-sok év után Simon Cowell is?
- Hogy mi? - esett le mindenki álla. Simon nem éppen a lágyszívűségéről volt híres.
Idegesen vonultak fel a színpadra.
- Egy kalappal sràcok! - szóltunk utánuk majd megálltunk a színpad szélén a függöny mögött.
Hatalmas ovációt kapott a Number 3.
- Bent lesznek. - súgtam Chris-nek. - Még Mariah Carey is állva tapsolt.
- Szerintem is. - válaszolt ikrem. - De jó láttam, hogy Nicki Minaj az orrát túrta?
- Akkor jó ha te is láttad. Már azt hittem a szemem káprázik. - vigyorogtam.
- Bejutottak!!! - ordított fel hirtelen Chris. - És mi végigpofáztuk az egészet, ezt nem hiszem el!
- Kit érdekel! - pattogtam. - Bent vannak. Érted? Bent vannaaaak.
Ott táncikáltunk míg nem valami egyenruhás, fej-mikrofonos manusz el nem kezdett minket kituszkolni a szìnpadra.
- Gyerünk, gyerünk ti jöttök! - löködött.
- Mi? De mi nem is... Számunk sincs... - dadogott Chris, de már hiába: kint álltunk a mentorok előtt.
- Sziasztok Srácok! - mosolygott ránk bátorítóan Mariah.
- Sziasztok. - oldódott fel kicsit Chris. - Én Chris Grimes vagyok, ő pedig az ikertestvérem Matt Grimes.
- Remek. Már csak ez hiányzott. - mormogott Simon, mire mindenki döbbenten feléfordult. - Újjabb ikrek. Újjabb GRIMES ikrek. Cowell ez a te formád. A történelem újra ismétli önmagát.
Na ja. De most nem Angliában vagyunk és nem az X-factorban - kezdett felforrni az agyvizem. Bár nem énekelni jöttünk de egyre erősebbé vált bennem az elhatározás, hogy megmutassam neki, mit is tudunk. Éreztem, hogy Chris-ben is ugyanez zajlik le.
- Legalább van valami közötök John és Edward Grimes-hoz? - jött a barátságtalan kérdés Cowell-től.
- Az előbbi az édesapánk, az utóbbi a nagybátyánk. - válaszoltam bólintva, mire a mentor a fejét fogta.
Keith látványosan vállba vágta, hiába volt Simon a rangidős.
- Akkor hát... Hogyan jutottatok arra döntésre, hogy kiálljatok ma ide elénk? - tette fel a kérdést Nicki.
- Hát... Hogy is fogalmazzak. Kaptunk néhány kezdőlökést. - kacsintottunk össze Chris-szel, hisz nem sejthették a mentorok hogy ez szószerint így történt.
- Rendben. Még egy kérdés: hogyan képzelitek el magatokat 15 év múlva? - szólt Mariah.
- Hát... Mindenképpen idősebbnek. - vetettük be az eredeti Grimes ikrek néhai válaszát csak hogy bosszantsuk a jó öreg Simon-t. Ez meg is tette a hatását: a pohár majdnem kiesett a kezéből és valami olyasmit mormogott, hogy "na, kezdődik" meg "ezt mintha már hallottam volna valahol, remélem azért énekelni jobban tudnak".
A hátunk mögött összepacsiztunk.

** Chris' POV **

- Ha gondoljátok kezdhetitek is. - vigyorgott ránk Keith.
- Mi vagyunk a The Grimes és egy Backstreet Boys számot szeretnénk elénekelni. A címe: I want it that way. - emeltem a számhoz a mikrofont miközben összevillantottuk a szemünket Matt-el. Sosem énekeltünk közönség előtt, maximum a szobánkban magunknak. Viszont ez a szám mindig szerepelt a listán és duettben már tökélyre fejlesztettük. Azonban egy miatt aggódtam: nem voltam benne biztos hogy mi tudunk-e egyáltalán énekelni, hisz egyszer se hallottuk még mások véleményét.
- You are my fire. The one desire.... - kezdtem.
Ahogy itt énekeltem a testvéremmel mintha megszűnt volna minden és mindenki körülöttünk létezni. És élveztem amit csinálunk. Annyira új érzés volt.
Ebből az zökkentett ki, mikor mindenki hangosan tapsolt nekünk még három mentor is a négyből. Mikor befejeztük hangos újjongás vette kezdetét. Matt-el leesett az állunk. Tetszettünk nekik?
- Erre nem tudok semmit mondani. Egyszerűen tökéletesen szóltok együtt. - jutott végre szóhoz Mariah. - Igen!
- Kincs van a torkotoban skacok! Szintén igen! - lelkendezett Nicki is. Hatalmasat vigyorogtam. Talàn még be is juthatunk.
- Ha az előző csapat fantasztikus volt, akkor ti pedig eszméletlenek! Yes! - mutatta fel a hüvelykujját Keith.
- Voltak benne hamis hangok. A bal oldali iker nem mindig várta be a másikat. Csúszkáltatok. - mondta Simon, Keith ekközben hangos fújjogását vezényelte a közönségnek.  - Mindent összevetve azonban azt kell mondjam jók voltatok. Egy gyenge igen.
Ordítva és ugrálva, kézenállva és szaltókat vetve távoztunk a teremből ahol a Number 3 vetette magát a nyakunkba.
Alig tudtuk meggyőzni őket arról, hogy magunk se sejtettük hogy tudunk énekelni.
- Ha az a pasi nem lökdös ki titeket lehet sose tudtuk volna meg. - vigyorgott Troy.
- Most együtt vagyunk benne. - ugrált Alex is. Csak David volt feltűnően csendes.
- David, minden rendben? - szólaltam meg rosszat sejtve.
- Együtt, mégis egymás ellen. - suttogta David és kissé szomorkásan pillantott felénk. Csupán ekkor tudatosult bennem, hogy a legjobb barátaink riválisai lettünk.

3. The Wedding

.... És ekkor Troy toppant be mindenféle kopogás nélkül.
- Bocsi, hogy késtem. - huppant le az àgyamra majd a kekszes zacskóm fele nyúlt.
- Hélóóó! - csaptam amolyan anyàsan a kezére. - Egyem a pofàtlan mindenedet Troy. Nem elèg, hogy nem kopogsz és szèknek használod az ágyam még a kekszem is csórni akarsz? Ccch.
- Hát ez... Igazàn felhàborító. - szipogott Matt is.
- Bleeee. - nyújtott nyelvet a szépfiú.
- Héé Troy dugd ki mégegyszer! - szólalt ikrem meg és közelebb araszolt.
Mikor az ifjabb Maslow szótfogadott Matt egy hirtelen mozdulattal kèt ujja közé csipentette a nyelvét. Troy annyira ledöbbent hogy nem is próbálta visszahúzni. Mindenki fogott egy pàrnát hogy abba röhögjön.
Matt végre elengedte Troy-t, aki még mindig döbbenten kérdezte:
- Te most komolyan... Megfogtad a nyelvemet?
- Ahha. Tàn zavar? - ült vissza vigyorogva Matt az àgyàra.
- Ami azt illeti igen. - kezdett magához térni a srác.
- Jó azt hiszen eltértünk a témától. - köszörülte meg a torkát Alex.
- Igaz is. - szólt David. - Szóval azt talàltuk ki, hogy mivel két nap múlva lesz egy meghallgatás az American Idol-ban... Hàt nos neveznénk.
- Komolyan? És akkor mi leszünk a legnagyobb rajongóitok! -esett le az állam.
- Tényleg úgy gondolod, hogy lenne esélyünk? - mosolyodott el Troy.
- Nanà. - helyeselt Matt is. - Hisz rohadt jól tudtok énekelni!
- Köszönjük, skacok. - vigyorgott Alex és csoportos ölelést tartottunk.
- Chris ugye elkìsértek minket? - fordult hozzàm David.
- Még szép. - kacsintottam. - Ott fogunk tombolni a függöny mögött. Legjobb baràtok?
- Örökké. - akasztottuk össze a kisujjainkat mosolyogva.
- Egyébként a szülőbogyóknak màr szóltatok? - vonta fel a szemöldökét Matt.
- Isten ments. - vörösödött el Troy.
- Nem hiszem, hogy tolerálnák az ötletet. - mondta David is. - Hisz mindig is próbáltak minket óvni a nyilvànosságtól.
- Ez igaz. - estem gondolkodóba. Bár Apa sosem tartozott a legszigorúbb szülőkhöz, ezt az egyet nagyon is komolyan vette: nem akarta, hogy a hírnevük miatt minket is zaklasson a média.
- Majd a héten legkésőbb 4 nap múlva úgyis megtudják, ha összejön. - reagàlt Alex.

** James' POV**

- Kendall hol van már a vőlegény? Nem a menyasszonyra szokás várni? - kiabáltam a násznagynak, hisz lassan húsz perce kezdeni kellett volna. 

- Most keressük. - ordított vissza Kendall helyett Alessa, majd tovarobogott. Melody lépett oda hozzám és a fülembe súgott:

- Edward bevette magát a templom fás kamrájába és most John önt épp lelket bele. Engem is ott akart tartani, de nekem szólnom kell Susanna-nak és az idősebbik John-nak, hogy meg van a fiuk. Addig kérlek szólj Leona-nak is, hogy nem kell aggódnia, Edward nem lépett le.

- Megijedt? - mosolyodtam el. 

- Ne vigyorogj. Te se voltál semmi anno. - csípett bele a kezembe. - Miattad kemény két órát késtünk, hisz sokkal jobb helyet találtál magadnak, nem emlékszel Jas?

- Dehogynem. - kuncogtam. - Na megyek az aráért-

Elindultam kifelel. Leona ott várakozott az ajtó előtt gyönyörűszép csokorral a kezében és kicsit aggodalmas mosollyal.

- Nos? - kérdezte.

- Öt perc és kezdhetünk. - mosolyogtam bátorítóan és csak reménykedni tudtam, hogy John ki tudja rángatni Edward-öt.

** Edward's POV **

El se hiszem, hogy itt állok kinn az oltárnál és várok. Patakokban folyik le rajtam a víz és a nyakkendőm is igencsak szoros. Szeretem Leona-t és vele akarom összekötni az életemet. De akkor mi a fenének izgulok?

"@planetjedward: Akkor adjuk férjül ikrecskémet.
Eddy, gratulálok! =:) <3 @leoneclearwater aztán
ne kíméld őt!"

Rápillantottam a hozzám közelebb eső első sorra. A szeretteim bíztató mosolya, édesanyám zsebkendő szorongatása, bátyám büszke vigyora különös érzéseket kavartak fel bennem. Vajon John is ezt érezte? Meg a többiek?

- John, pisilnem kell. - sziszegtem oda mögöttem álló tesómnak és indultam volna kifele, de ő sorompóként elzárta a kezével az utamat.

- Ne mész sehova, Eddy. Minden rendben lesz. egyébként is utána nézesd meg a hólyagodat, mert 10 perc alatt 9-szer mentél el klotyóra.- suttogta vigyorogva.

Felcsendült a zene.
A menet elejét a főkoszorúslány és egyben Leona tanúja, Melody vezette türkiz színű ruhában. Mikor elhaladt előttem, bíztatóan rám mosolygott.

Máris jobban éreztem magam. Nem érdekel bárki bármit mond: tényleg van barátság fiú és lány között és én megtaláltam a tökéleteset.

Ekkor észrevettem Leona-t. Lélegzet elállítóan gyönyörű volt. Senkit sem láttam attól a perctől fogva a teremben.

A pap monoton beszéde elrepült a fülem mellett. Csak akkor kaptam észbe, mikor Leona egy határozott és könnyes 'igen'-t rebegett majd én is követtem a példáját. Az utána következő csók olyan volt, mintha életem első csókja lett volna. Bár ha úgy vesszük tényleg az volt. Egy új életem legelső csókja attól a nőtől, akivel halálomig együtt maradok minden jóban és rosszban. A fellegek között jártam.

** John's POV **

Ahogy anyukámmal táncoltam, akkor esett le, hogy végre Eddy is révbe ért. Békés megnyugvás töltött el erre a gondolatra. Boldog voltam, hogy ő boldog. Ahogy ott keringett az újdonsült pár a tömeg közepén szó szerint ragyogtak. Én meg kezdtem ellágyulni és romantikus hangulatba kerülni. A szememmel Melody-t kerestem, de sehol sem találtam.

- Anya, megkeresem Melody-t. - hajoltam közelebb a füléhez, ő pedig mosolyogva bólintott, majd a pont akkor odaérő Carlos kérte fel.

Ötlet híjján kimentem a lugasos kertbe, ami az alkalomhoz illően szépen fel volt díszítve virágfüzérekkel és lampionokkal. 

Az egyik padon meg is találtam szerelmemet. 

- Leülhetek asszonyom? - vágtam vigyázzba magam. 

- Csak nyugodtan. - pillantott fel mosolyogva. - Miben segíthetek?

- Kegyed olyan csinos, egyszerűen csak nem értettem, mit csinálhat kint ilyenkor egyedül. Így bátorkodtam megszólítani magácskát. - ültem le.

- Áh, csak már kicsit melegem volt bent. - mosolyodott el. - És pont engem? Megtisztelő, de férjnél vagyok.

Mondta és felmutatta a karikagyűrűjét.

- Sosincs szerencsém. - horgasztottam le a fejem. - Gondolom a kisasszony nem olyan aki képes lenne megcsalni szeretett hitves urát. Pedig szívesen lopnák csókot az ajkairól.

- Soha. - rázta meg határozottan a fejét. - Maga pedig igencsak rámenős. De soha nem lennék képes őt megcsalni.

- Még akkor sem, ha az illető a tulajdon férje? - húztam fel magamhoz mikor felálltam.

- Az már más kérdés. - lehelte mosolyogva a számba.