** Edward's POV **
- Meg tudhatnám, hogy hova visztek? -kérdeztem rosszat sejtve a csak fiúkból álló csapattól.
- Olyan helyre, ahova minden leendő férj vágyik az esküvője előtt egy nappal. -vigyorgott rám Carlos.
- Tudod én hova vágyom? Csak és kizárólag az ágyamba. - fontam karba a kezem és néztem ki a kocsiablakon. A távolban a vízen a lemenő nap aranyló sugarai tükröződtek, aranyra és narancssárgára festve a tájat. Egy pillanat... Víz?
- És itt is vagyunk. - hallottam ekkor Kendall hangját és lefékeztünk a parton. - Mind szép és jó és most verem a fenekem a földhöz örömömben, de hol az az itt? - szálltam ki és néztem körbe.
- Édes drága egyetlen ikrem még most sem esik le? - szólt John és rámutatott egy táblára. - Naneeee. Mi a fenének jöttünk mi a Michigan tóhoz? - esett le az állam. El se tudtam képzelni, hogy miért hoztak ide "legénybúcsú" címszó alatt.
- Majd mindjárt megtudod. - hunyorgott Logan és James-szel közre fogva lerángattak a partra.
** Melody's POV **
A kocsival száguldottam a Michigan tó fele. Tudtam, hogy legénybúcsú zajlik épp, de ezzel a hírrel nem várhattam. Sajnos hiába próbáltam felhívni John-t, a mobilja ki volt kapcsolva, bár ezen nem igazán csodálkoztam. Ilyenkor többnyire senki sem szereti, ha zavarják. Nekem viszont, mindenképp beszélnem kellett vele. Jobbra fordultam és megláttam Logan ezüst Lexus-át. Beparkoltam mellé. Nagy meglepetésemre John-t, Kendall-t és Carlos-t ott találtam még. Meglepetés? Szerintem az ő szemük nagyobbra nyílt mikor megláttak engem kiszállni.
- Nem legénybúcsút tartunk véletlenül? -húzta össze a szemöldökét Carlos.
- Neked is szia Carlitos. - néztem rá csúnyán.
- Egyébként honnan veszed, hogy Melody nem pasi? Nem vagyok biztos benne, hogy John hordja a gatyát náluk. - vigyorodott el Kendall, mire John arca paprikapirosba váltott át.
- Vicces vagy Kendall. - motyogta.
- Nyugi nem sokáig zavarok. Csak beszélnem kell John-nal. - szóltam közbe gyorsan. - Négyszemközt.
Mind a három srác kíváncsian vonta fel a szemöldökét, de én megnyugtatóan rájuk mosolyogtam. Kendall hamar kapcsolt és maga után húzta bátyámat.
- Megnézzük, hogy sikerült-e már wakeboard-ra állítaniuk Edward-öt. John ne maradj sokáig. Szerintem a tesódnak hamarosan szüksége lesz rád. - integetett Kendall, majd a part fele vették az irányt.
- Wakeboard? - csodálkoztam John-ra.
- Is. - vigyorodott el azzal a csibészes vigyorral, ami az évek során sem tűnt el.
- John... - kezdtem, mire egy hatalmas csók befogta a számat pár percre. Csodálkozva néztem fel rá. - Hát ez?
- Csak mert egy egész éjszakán keresztül nélkülözni foglak magam mellől. - pillantott fel kisfiúsan. Elpirultam. Mintha csak huszonévesek lennénk. - Egyébként most már folytathatod MelMel.
- Csak azt akartam mondani, hogy.... - a végét elmotyogtam a nem létező bajszom alatt.
- Édesem... Ezt nem értettem. - nézett rám aggódva-kérdően John.
Nagy levegőt vettem, majd kiböktem:
- Háromszoros apa leszel. - majd gyorsan lehajtottam a fejem és összeszorítottam a szám.
**John's POV**
Ez volt az a pillanat, hogy le kellett ülnöm egy sziklára. Melody feszengve álldogált mellettem, gondolom nem sejtette hogyan reagálok majd. Finoman az ölembe vontam. Kíváncsian nézett fel rám a ragyogó zöld szemeivel. Hatalmas mosolyt villantottam felé, bár ez a felét se tükrözte azt a határtalan örömet, ami ezekben a percekben öntött el engem.
- Örülsz neki? - kérdezte szintén mosolyogva.
- Még szép. - öleltem szorosan magamhoz. - Mióta tudod?
- Egy órája. A doki hívott, hogy megjöttek az eredmènyek. Nem akartam elkiabálni, azért nem szóltam előbb. Viszont a baba nemét is tudom. - mosolygott huncutul és felélénkülve Melody.
- Már most? - csodálkoztam. Majd mohón kérdeztem. - Mi lesz?
- Kislány. - nevetett rám, mire felkaptam őt örömömben és megpörgettem. Így pörögtünk nevetve, boldogan. Kislányom lesz!
Persze, borzasztóan imádom az ikreimet is, Chris és Matt a legjobb dolog az életemben Melody mellett, de valami mégis csak hiányzott az életemből: egy kisleány. Határtalanul boldog voltam. Mikor elfáradtam leborultam Melody-val a homokba. Gyönyörű volt, ahogy a nap narancssárga sugarai játszottak a bőrén és a haján. Erős késztetést érezve vadul megcsókoltam. Majd lassan áttértem a nyakára.
- John... Bármikor visszatérhetnek a srácok. - próbált erőtlenül tiltakozni és a mellkasomra rakta a kezét.
- Egy kicsit lejjebb ha kérhetem. - simítottam végig a kezét incselkedve, majd finoman ölbekaptam és az egyik öltöző fele vettem az irányt. Magunkra csuktam az ajtót.
- John... - nyögött halkan fel mikor megcsókoltam a vállát. - Bármikor ránknyithat valaki.
- És ha azt mondom vállalom a kockázatot? - nyaltam meg az alsó ajkam.
Erre Melody csak az ajkába harapott, válasz helyett.
** Chris' POV **
- Anyaaaa! - hallottam Matt kiabálását.
- Megismétlem tökkel ütött bratyóm, hogy még mindig nem ért haza. - lapoztam egyet a könyvben. - Egyébként ha így folytatod Lily és Alessa néni leveri a fejedet, mert senkit nem hagysz aludni.
- Jó csak el akartam köszönni tőle lefekvés előtt. - huppant le a szemközti ágyra. Már lassan húsz éve, hogy mindig puszival meg öleléssel búcsúzunk este apáéktól és fura ha nem így van. Lehet gyerekesnek tűnik, de én szeretem ezt a rítust.
Halk kopogást hallottam.
- Jer' be idegen. - szóltam emelkedett hangnemben.
David és Alex jött be.
- Lehet egy kérdésünk? - kezdte David.
- Már meg is tetted. - vigyorogtam rá.
- Jó akkor még egy? - forgatta szemeit Alex.
- Szintén meg volt. - nevetett Matt.
- Ajj már fejezzétek be. - lökött le az ágyról David, mire hatalmasat döntült alattam a padló.
- Halkabban, mert mindjárt benyitnak. - sziszegte Alex.
- Hah tehetek én róla hogy Ikrecske 1-nek ekkora súlya van? - kérte ki magának az ifjabb Schmidt mire én válaszul eltaláltam a párnámmal.
- Kiböknétek már miről van szó? - türelmetlenkedett ikrem.
- ..........................
************************
Mára ennyi fért bele BlogBerries, remélem tetszett ez a rész. Kérlek szavazzatok az oldalra illetve az egyes részekre, a kommenteknek is nagyon örülnék, hogy tudjam érdemes-e folytatnom. :)) Köszönöm a 4 feliratkozómat is, nagyon jól esik! *.*
Xoxo,
NANI
