- Ness behoznád a ruháimat a szárítóról? - hallottam anyu hangját, így kénytelen voltam letenni a fotóalbumot, ami több ezer fénykép sorakozott már a kicsi pucér Kendall bácsitól kezdve az érettségiző John bácsin keresztül a vőlegényként büszkén (vagy épp rémülten) feszítő James-ig. Nem, őt nem szólíthattam bácsinak, mert soha többet nem vitt volna magával utazgatni. Természetesen mindannyiukat tegeztem, de akkor is... Szóval mindannyian itt sorakoztak ebben az albumban, az összes pillanatot megörökítve. Imádtam nézegetni.
- Vanessa! - hallottam anyám újbóli kiabálását. Ooops. Ez már a rendes nevem. Innen már csak egy lépés a Vanessa Loly Henderson és azt követné anyu puffogása, ahogy apu fejéhez vágja, hogy: "Látszik, hogy a te lànyod Henderson! Olyan süket mint te!" és hasonlók. Így jobbnak láttam válaszolni.
- Azonnal Anya, mindjárt viszem! - kiabáltam, majd lassan elindultam a kert fele.
A szárítókötélnél viszont már hárman is álldogáltak: Ed bácsi meg az Ikrek. Ed bácsi kezèben pedig ott fityegett Melody rózsaszín melltartója (?!) és valamit hevesen mutogatott az ördög unokáinak, Chris-nek és Matt-nek.
- Ed bácsi, te mit csinálsz? - tettem fel döbbenten a kérdést mikor amaz ép kifeszítette a fehérneműt, mint egy csúzlit és valami lufi féleséget rakott bele.
 |
| Buktassuk le a tettest muhahaha. |
- Ssssh Ness, lebuktatsz minket. Inkább gyere ide és nézd díszpáholyból. - suttogott Chris és hívogatóan mutogatott az ujjával. Kíváncsi voltam, így hát odasétáltam.
- És most? - kérdeztem fojtottan.
- Várunk. - szólalt meg Ed bácsi. - Három.. Kettő... Egy. Kilövééééés!
Elengedte a rögtönzött csúzlit és mire megfordulhattam volna, a vízibomba már célba is talált. Három felháborodott hangot hallottam és megpördülve rám tört a röhögő görcs. Carlos, James és John csuromvizesen dörgölték ki a szemükből a lufi maradékot.
- És most futás, ha kedves az életetek! - iramodott neki Edward, az Ikrek meg engem fogtak közre és húztak maguk után.
- Nem vennénk a szívünkre.... - szólt lihegve Chris.
- ... ha valami bajod esne emiatt a kis mutatvány miatt. - fejezte be vigyorogva a mondatot Matt, majd egy hatalmas ugrással beugrottunk az egyik bokor mögé.
** Melody's POV **
- Joooohn! Edwaaaard! - kiabáltam immár harmincadszorra minden idegesség nélkül. Tulajdonképpen már hozzászoktam, hogy mióta megtanultak járni a fiaim, ezek négyen mindig eltűntek. Tulajdonképpen csak az zavart, hogy holnap Edward nagy napja lesz és még egy csomó teendő lenne addig. A menyasszony meg jelen pillanatban is dolgozik szegény, mert van egy átkozott szigorú főnöke. Gondolataimba merülve lépdeltem le, mikor valaki hátulról oldalba bökött. Majdnem gurultam pár lépcső fokot. Jobban mondva 15 évvel ezelőtt valóban legurultam volna. Csakhogy mára már megértettem a mondást: " Nem ijesztesz rám semmivel, vannak gyerekeim. " Szerintem Chris és Matt mellett már mindent átéltem, átéltem amit a legtöbb anya még csak hírből se hall.
- Na megijedtél? - állt be mellém Alessa hatalmas vigyorral az arcán. - Valld be, hogy megijedtél?
- Ki kell ábrándítsalak barátosném, de ez sajnos nem jött össze. - nyújtottam nyelvet rá.
- A fenébe. Na majd legközelebb. - kuncogott.
- Kétlem. Egyébként a keresztfiad meg a testvére megint valami rosszban sántikálnak. - mondtam. Igen... Alessa volt Chris keresztanyja, Edward meg a keresztapja. Matt keresztszülei pedig Lily és Carlos lettek. Tényleg Carlos! Neki egy óra múlva ott kellene lenni a szalonban öltönyt igazíttatni. De még őt se láttam egész nap.
- Ahh, túl nagy a csend. - értett egyet velem. - Miért is nem csodálkozom, hogy 20 évesen még mindig nem nőtt be a fejük lágya... Le se tagadhatják az ősöket.
- Azért David se . - böktem oda neki kuncogva. - Bár azt mondjuk beismerem, hogy Chris és Matt nem voltak túl jó hatással rá.
- Ez így van. - nosztalgiázott Alessa. - Emlékszem David 6 éves volt, az Ikrek meg 8 és elindultak megkeresni a szivárvány végét... Hol is találtunk rájuk? New York-ban?
- Igen. A kis cselesek autóstoppoltak. - mosolyodtam el. Így visszagondolva mókás volt a helyzet. Bár akkor igen csak meg volt mindenki ijedve. Alex-ből meg nem lehetett semmit se kiszedni, annyira védte a barátait. Aztán végül Adam bukkant rájuk mikor a turnébusszal majdnem elcsapták őket. - Mondjuk egymást is szívesen ugratták, nem mondhatod, hogy nem.
- Na ja... Mikor David elmondta nekik, hogy a Mikulás igazából egy zombi és hogy csak azért hoz cukrot, hogy édesebb legyen az agyuk... Na az nálam is kiverte a biztosítékot.
- Igen... Aztán már Ness is elég nagy volt ahhoz, hogy beszervezzék a Mikulás-írtó akciójukba. Emlékszem szegény Mikulásnak öltözött James-t alig bírtuk kiszedni alóluk.
- Na meg mikor az utcán tökön rúgtak egy hapsit akinek Mikulás sapkája volt. - vigyorgott Alessa.
- Az azt hiszem Troy volt. - mosolyodtam el. Nem mondhatni, hogy unatkoztunk az elmúlt években.
** Kendall's POV **
- Meg... Csak maga a vőlegény nincs. - vigyorodott el James.
- Hidd el, előkerül. Rossz pénz nem vész el. - mosolyodtam el. Hatalmas bulit szerveztünk neki, sok-sok meglepetéssel.
- Meg van Ed! - futott be ördögi vigyorral az arcán John is.
- Akkor indulhat a mandula? - kérdeztem. Mindenki hatalmasat bólintott. Ezt az estét sose fogja elfelejteni a szöszi azt garantáljuk - ezt sugallta a pillantásuk. Ebben nem is kételkedtem.
:)) annyira jó végre egy ilyen blogot olvasni, olyan más..de még is felidézi a régit.. hihetetlen vagy még mindig...rendszeres olvasója leszek..., bár már öregszem de próbálom tartani az 1.kommentelő formámat.
VálaszTörlésWoaaah de jó olvasni a kommentedet. Nagyon köszönöm, hogy olvasni fogod és hogy tetszik! Sokat jelent nekem. <3
TörlésXoxo
olyan jó, hogy meg van közben a régi csapat is, meg minden...:) valószínűleg tényleg ilyenek lesznek apaként és anyaként:)) nos a gyerekeik pedig egyértelműen örökölték a szüleiktől azt a sok ökörséget :DD alig várom, hogy kirakd a következő részt^^
VálaszTörlésAhww köszönöm szépen hog olvasod ezt a blogot is és hogy tetszik. :')) <3
TörlésXoxo