** Matthew's POV **
Másnap reggel viszonylag korán keltünk ahhoz képest, hogy a lagzinak 3-kor lett vége.
Csak hát David már tìz órakkor gyomorgörccsel ébredt és percenként figyelgette az óráját.
- Nyugodtság van, Dave! - nyugtatgatta Chris legjobb cimboráját immár 1001-szerre.
- Annyira nincs. Harminc perc és indulunk. - kotyogott közbe Troy, mire David arca zöldbe váltott, mi meg szúrósan néztünk az ifjabb Maslow-ra.
Akármennyire is idegeskedtek egy óra múlva mégis csak ott ültünk a stúdióban. A Number 3 a 333-as számot kapta (ezért is egyeztek meg ebben a névben).
Még gyorsan elgyakoroltàk a Never Close Our Eyes-t Adam Lambert-től. Nagyon jól szóltak együtt.
- Number 3? - jött ki egy fiatal csaj hozzánk.
- Igen? - kaptàk fel a fejüket a skacok.
- Készüljetek, ti jöttök. - mosolygott rájuk és szempillaverdesős-pillantást vetett Troy-ra.
Elindultuk Lexy után (mint később sikerült megnéznem a névtáblájáról).
- Te Dave. - húzta hátra magunkhoz David-et Chris. - Tudsz róla, hogy Nicki Minaj, Mariah Carey és Keith Urban mellé most visszatért sok-sok év után Simon Cowell is?
- Hogy mi? - esett le mindenki álla. Simon nem éppen a lágyszívűségéről volt híres.
Idegesen vonultak fel a színpadra.
- Egy kalappal sràcok! - szóltunk utánuk majd megálltunk a színpad szélén a függöny mögött.
Hatalmas ovációt kapott a Number 3.
- Bent lesznek. - súgtam Chris-nek. - Még Mariah Carey is állva tapsolt.
- Szerintem is. - válaszolt ikrem. - De jó láttam, hogy Nicki Minaj az orrát túrta?
- Akkor jó ha te is láttad. Már azt hittem a szemem káprázik. - vigyorogtam.
- Bejutottak!!! - ordított fel hirtelen Chris. - És mi végigpofáztuk az egészet, ezt nem hiszem el!
- Kit érdekel! - pattogtam. - Bent vannak. Érted? Bent vannaaaak.
Ott táncikáltunk míg nem valami egyenruhás, fej-mikrofonos manusz el nem kezdett minket kituszkolni a szìnpadra.
- Gyerünk, gyerünk ti jöttök! - löködött.
- Mi? De mi nem is... Számunk sincs... - dadogott Chris, de már hiába: kint álltunk a mentorok előtt.
- Sziasztok Srácok! - mosolygott ránk bátorítóan Mariah.
- Sziasztok. - oldódott fel kicsit Chris. - Én Chris Grimes vagyok, ő pedig az ikertestvérem Matt Grimes.
- Remek. Már csak ez hiányzott. - mormogott Simon, mire mindenki döbbenten feléfordult. - Újjabb ikrek. Újjabb GRIMES ikrek. Cowell ez a te formád. A történelem újra ismétli önmagát.
Na ja. De most nem Angliában vagyunk és nem az X-factorban - kezdett felforrni az agyvizem. Bár nem énekelni jöttünk de egyre erősebbé vált bennem az elhatározás, hogy megmutassam neki, mit is tudunk. Éreztem, hogy Chris-ben is ugyanez zajlik le.
- Legalább van valami közötök John és Edward Grimes-hoz? - jött a barátságtalan kérdés Cowell-től.
- Az előbbi az édesapánk, az utóbbi a nagybátyánk. - válaszoltam bólintva, mire a mentor a fejét fogta.
Keith látványosan vállba vágta, hiába volt Simon a rangidős.
- Akkor hát... Hogyan jutottatok arra döntésre, hogy kiálljatok ma ide elénk? - tette fel a kérdést Nicki.
- Hát... Hogy is fogalmazzak. Kaptunk néhány kezdőlökést. - kacsintottunk össze Chris-szel, hisz nem sejthették a mentorok hogy ez szószerint így történt.
- Rendben. Még egy kérdés: hogyan képzelitek el magatokat 15 év múlva? - szólt Mariah.
- Hát... Mindenképpen idősebbnek. - vetettük be az eredeti Grimes ikrek néhai válaszát csak hogy bosszantsuk a jó öreg Simon-t. Ez meg is tette a hatását: a pohár majdnem kiesett a kezéből és valami olyasmit mormogott, hogy "na, kezdődik" meg "ezt mintha már hallottam volna valahol, remélem azért énekelni jobban tudnak".
A hátunk mögött összepacsiztunk.
** Chris' POV **
- Ha gondoljátok kezdhetitek is. - vigyorgott ránk Keith.
- Mi vagyunk a The Grimes és egy Backstreet Boys számot szeretnénk elénekelni. A címe: I want it that way. - emeltem a számhoz a mikrofont miközben összevillantottuk a szemünket Matt-el. Sosem énekeltünk közönség előtt, maximum a szobánkban magunknak. Viszont ez a szám mindig szerepelt a listán és duettben már tökélyre fejlesztettük. Azonban egy miatt aggódtam: nem voltam benne biztos hogy mi tudunk-e egyáltalán énekelni, hisz egyszer se hallottuk még mások véleményét.
- You are my fire. The one desire.... - kezdtem.
Ahogy itt énekeltem a testvéremmel mintha megszűnt volna minden és mindenki körülöttünk létezni. És élveztem amit csinálunk. Annyira új érzés volt.
Ebből az zökkentett ki, mikor mindenki hangosan tapsolt nekünk még három mentor is a négyből. Mikor befejeztük hangos újjongás vette kezdetét. Matt-el leesett az állunk. Tetszettünk nekik?
- Erre nem tudok semmit mondani. Egyszerűen tökéletesen szóltok együtt. - jutott végre szóhoz Mariah. - Igen!
- Kincs van a torkotoban skacok! Szintén igen! - lelkendezett Nicki is. Hatalmasat vigyorogtam. Talàn még be is juthatunk.
- Ha az előző csapat fantasztikus volt, akkor ti pedig eszméletlenek! Yes! - mutatta fel a hüvelykujját Keith.
- Voltak benne hamis hangok. A bal oldali iker nem mindig várta be a másikat. Csúszkáltatok. - mondta Simon, Keith ekközben hangos fújjogását vezényelte a közönségnek. - Mindent összevetve azonban azt kell mondjam jók voltatok. Egy gyenge igen.
Ordítva és ugrálva, kézenállva és szaltókat vetve távoztunk a teremből ahol a Number 3 vetette magát a nyakunkba.
Alig tudtuk meggyőzni őket arról, hogy magunk se sejtettük hogy tudunk énekelni.
- Ha az a pasi nem lökdös ki titeket lehet sose tudtuk volna meg. - vigyorgott Troy.
- Most együtt vagyunk benne. - ugrált Alex is. Csak David volt feltűnően csendes.
- David, minden rendben? - szólaltam meg rosszat sejtve.
- Együtt, mégis egymás ellen. - suttogta David és kissé szomorkásan pillantott felénk. Csupán ekkor tudatosult bennem, hogy a legjobb barátaink riválisai lettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése